A most szombati Dal 2018 döntő igazán férfias volt, és ezek közül is az egyik legbrutálisabb zenészcsapat, a metálos zenével induló AWS győzött! Gratuljáljunk nekik!

És íme a dal!

Hú de más mint vártunk, nem igaz?

Az a jó ebben a műsorban, hogy az eddigi nyolc Dal-győztesből igazából mind más és más műfajban alkotott. Volt itt "Kedvesem", pop, "Running", világbékét hirdető csendes szám, elektro, roma folk és most ez!

Ez a 8 döntős most egészen jó volt, olyan jó, hogy szerintem lehetett is vitatkozni, ki menjen ki!

Viszont most ez az a Dal, amit minden eddiginél kevesebbet követtem. Nem írtam minden dalról külön véleményt, nem írtam összefoglalókat - és ez nem véletlen. Mostanában kicsit lehangoló az ilyen műsorokban látható versenyző-összetétel, a zsűri sem volt túl szórakoztató, és mintha már semmi sem lenne a régi.

Lehet hogy nekem is megváltozott kicsit a hozzáállásom, az elvárásaim sem olyanok mint régen. Én, amikor ilyen műsort nézek, szórakozni szeretnék, élvezni a jó zenét és közben hallani az örömöt, az üdvrivalgást, közben a zsűri méltató szavával. Egy csöppnyi boldogság a tévében és közben mindent elfelejtek! Utána pedig napokig kavarog a fejeben a sok jó élmény, mintha minden szép lenne!

Nem mindig jó, ha egy ilyen műsorban túlságosan előkerül a felelősség, a hibák folyamatos felszínre hozása. A zsűri néha már túlságosan is sokat kritizált, amiről tudom, egy ilyen műsorban szükség van. Ilyenkor bezuhanunk a szomorú valóságba és mintha nem show-ról szólna az egész, helyette a szigorú értékelésekről.

Sokat gondolkozom azon is, hogy vajon jó-e, ha a zsűri még pontoz is? A nyolcas döntőt tekintve talán nem annyira, de én bizony láttam viszonylag gyakran azt a jelenséget, hogy a zsűri fel-, a közönség le- vagy a zsűri le- és a közönség felpontoz.

Aztán a sok, szinte azonnal elfelejthető szám is furcsa volt nekem, most nem nevezem meg őket, de akadt olyan is, amit ismertebb, már tapasztalt előadó énekelt, és már volt sokkal jobb próbálkozása is korábban.

Engem az is foglalkoztatni szokott, hogy vajon az előadók mennyire szerepelnek jól a Dal-on kívül is? Mert volt már pár olyan eset, amikor sláger lett egy számból, nem is egyből! Emlékszem az Ég veled-re Dér Henitől, vagy a Honeybeast-re, amik egyfolytában szóltak a rádióban. Mostanában épp hogy megjelenik egy-egy szám a hivatalos slágerlistában, és mintha már a jó kis "Petőfis" dallista sem ezekről szólna már, hanem a - bocsánat hogy ezt mondom - agyon hype-olt angol nyelvű nyugati számokkal. Szeretem azokat is, mert jók, csak már unalmas örökkön-örökké csak őket hallgatni magyar honban és nagyítóval keresni a magyar számokat.

 Az e heti Rádiós top 40 játszási lista jelenleg: Marroon 5 feat SIA, Ed Sheeran, Cnco & Little Mix, Halott Pénz (egy magyar végre), Camilla Cabello & Young Thug, még egy Ed Sheeran, Robin Schulz..., Axvell, Selena Gomez, Pink, Charlie Puth, Rita Ora, még egy Pink.... stb-stb.. Lent a 22.  A New Level Empire, 23. Pápai Joci, 28. Biga (!!!!!!! végre !!!!!), 34. Király Viktor (!!!!!), 35. Dánielffy Gergely (!!!!!).

Szóval - és ez csak a MAHASZ slágerlista! - nem könnyű ekkora nyugati fölényben érvényesülni, de valahol a 40-ből a közepén és a végén csak-csak megjelenik egy-két Dal-szám. De közben a többi, nem Dal-os előadó is épp hogy beszivárog, és alig a fele csak magyar az egész 40-es listának. Ez nyilvánvalóan nem vidám helyzet. Vagy csak én vagyok úgy vele, hogy ez így nincs rendjén? Jó az, ha alá vagyunk vetve a nyugati trendeknek? Ennyi, ez van, túlságosan globális és multinacionális a mai zene....

Bizakodjuk hogy a jövőben még több magyar szám kerül a rádiókba és azokban Dal-os számok is lesznek!
Bízok abban hogy a mostani győztesek egész jó eredményt hoznak haza a külföldi döntőben! :)

Utóirat: nem tudom hogy mostanában mennyire tudok ilyen műsorokat követni, figyelni, és mennyire érdemes róluk írni.