Egyre jobban kezdünk beletanulni az Eurovíziós Dalversenybe. Bár már a kilencvenes évek óta szerepelünk, csak pár éve erősödött fel a szereplési vágy, amióta a közmédia elindította a Dal c. műsort 2012-ben. Tavaly harminc énekes és zenekar mutatta meg a nézőközönség előtt, mit tud felmutatni Európának, idén szintén sorra kerül a megmérettetés, most szombattól indulnak az elődöntők.

A felhajtás megéri, mert kicsit fellendül általa a hazai popipar. Tavaly is több százan indultak, mind kapott lehetőséget, hogy bizonyítson, amiből a harminc nyilvánosan is megmérkőzött. És bár ezek közül egy nyert, több dalból sláger lett, igazából senki sem veszített.

Vannak országok, melyekben hatalmas esemény ez az egész, a régóta szereplőknél külön ünnepi hangulat van ilyenkor. Másutt nem is indulnak, vagy pénzügyi okokra hivatkozva kihagyják. Az európai államok nyilván nem gondolkoznak egyformán. Nálunk köztes állapot van még egyelőre, de a motiváció egyre erősebb. Nálunk 1991 óta évek maradtak ki, ma már kész versengés folyik. A tavalyi 10. helyezett pedig jelent valamit.

Sokan kérdezik, miért indulunk, hiszen úgysem nyerünk. Igazából nem nyerni kell ezen a versenyen, csupán jól szerepelni. Nehéz megmondani, mi az ami nem csak nekünk, hanem a kintieknek is tetszik; a másik kritika a versennyel kapcsolatban az, hogy tele van a mezőny olyan számmal, amiket igazából nem is játszanak a rádiók, nem tartoznak a mainstream világába, nem slágerek. Most azt lehetett megfigyelni, hogy már az Eurovízió előtt van pár hazai induló, melynek számait sokat játsszák a rádiók. A hazai nemzeti döntő azért is jó, mert így biztosan lesz pár nóta, amit utána is sokat kérnek rádiókba, slágerek lesznek attól függetlenül, hogy nyernek-e vagy sem. Ezt tavaly is megfigyelhettük.

Azt is észrevehettük, hogy a tavalyi magyar induló, ByeAlex dala, nem csak hogy az eddigi 3. legjobb helyet, vagyis a 10. helyezést érte el a számunkra, hanem sok ország készített belőle feldolgozást, tehát úgymond nemzetközi slágerré vált a dalunk. Szükség van ennek az országnak egy kis imidzs építésre, kicsi a támogatása külföldön a hazai popiparnak. Talán világsztárok nem születnek ezzel a fesztivállal, ha ügyesek vagyunk, örökre megjegyeznek minket.

A slágerességre visszatérve, valóban van némi igazság abban, hogy az Eurovízió világa, legalábbis itthon kicsit el van szigetelve a hazai slágerlistáktól. A győztes dán lány, az Emmelie de Forest saját dalát egyszer-kétszer adták ha adták, de nem lett sláger itthon. A tavalyi Loreen dal lényegesen többször szerepelt rádiókban. Ez túl sokat nem jelent, országonként ízlések és pofonok különböznek.

Az idei ByeAlex dalra nehéz bármit is mondani, az énekesnek különösebb hangja nem volt, a dal is kis semminek tűnt felületesen nézve. De mégis volt varázsa az egésznek! Volt benne tartalom. Egyszerű volt, minden allűrtől mentes! És végtelenül kedves.

Idén sok olyan előadó lesz, aki már szerepelt a Dalban. Érdekes figyelni majd, hogy mit tanultak addigra, indulnak-e még komolyabb, még slágeresebb előadók. Egyébként a dalokat már vissza lehet hallgatni és vannak kellemes meglepetések. Reméljük mindegyikük a színpadi jelenléttel együtt is jók lesznek, mert a stúdiófelvétel és az élő zene közt nagy különbségek lehetnek, nem csak amiatt, mert az utóbbi esetben látunk is valamit. Ha jó a zene, a koreográfia, jól énekel az énekes, az már fél siker. Jövő hét szombattól tehát figyeljünk és elemezzünk, mert jó buli lesz. A blog részletesebben is foglalkozik a műsorral, rövidebb összefoglalók várhatók.